2016. december 24., szombat

Boldog

karácsonyt drágaságok, és tegyetek meg nekem egy szívességet és néha menjetek ki a konyhából kicsit, van élet a káposztán és a bejglin túl is. Csókolás ás szeretés!

Megírtam...

az előző bejegyzést és elaludtam ülve. Asszem fáradt vagyok.

Költözés

Már egy hete ideértem, de most jutottam el addig, hogy bekapcsoljam a gépemet, hiába na, a dolgos hétköznapok. Allergiás vagyok mindenféle költözésre és pakolásra, pedig nem vagyok gyűjtögető, most is teljesen elégedett voltam magammal, pár havonta lomtalanítok, így sok felesleges cucc nincs a háztartásomban, egyszerűen csak megőrülök ha pakolnom, meg költöznöm kell. El lehet képzelni mit művelt velem a lakáseladás októberben, naponta háromszor akartam szolidan kiugrani a panel hetedikről... Persze a kipakolást se viselem jobban, de az erős kenyszerítő tényező volt, hogy nem tudtam eljutni az ágyamig, így utat kellett vágnom magamnak. De végre vége! Megérkezett az utolsó rendelésem is az Amazonról (míg ki nem találok valami újabb rendelni való hülyeséget), úgyhogy le lehet nyugodnom a pébe, minden szép és jó. És tényleg :)

2016. december 14., szerda

Update

Ugy nez ki, hogy az uj lakasban vegre megvalosithatom a megtanulok sutni tervemet, ugyhogy szakacskony, blog, youtube-csatorna cimeket, valamint nagymama, mama, apa, teso, es tenmagad legjobb es legegyszerubb receptjeit szivesen elfogadom karacsonyi ajandekkent. Csok a csaladnak
Nem tudok leszakadni az instagramos cukisagokrol. Nem valtoztam semmit ;)

Nos..

most az van, hogy ujra koltozok, vagyis inkabb blogot irok, ahelyett hogy pakolnek, mert ugyanaz a lazy bitch maradtam, aki voltam. Szoval meg mindig a hat pszichopata faszival elek (meg negy napig), plusz megpatkanyosodtunk es megegeresedtunk. Szoval erosen ugy ereztem itt a vege fuss el vele. Nem terveztem most koltozni, de talcan jott a lehetoseg, azt meg meg en se tudtam elutasitani.

Egy dolgot viszont nagyon erosen ruhellek, hogy lehet az hogy a 2016-os evben a huszonegyedik! szazadban, meg mindig nem jutottunk el oda, hogy feltalaljak a koltozes teleportalasos modjat. Hat en ezt nem birom idegekkel kerem szepen!!!

Sikerult eladni a lakast is. Ugyan egy evig arultuk, de vegul osszejott oktoberben. Nem volt egy konnyu menet, mindenki reszvetet fejezte ki, hogy mennyire nehez lehet attol a lakastol megszabadulni ahol felnottem. Hat nem, az volt a legkonnyebb. Ebbol a lakasbol vittek el anyut, 4 es fel eve gyakorlatilag egy dobozban, ha tehetem abban a percben elhagyom a hazat orokre! A nehez dolog a pakolas es a cuccoktol valo megszabadulas volt, ki is keszultem rendesen. De mar ennek is vege, ez is mogottem van. 
Happy ending again.

Nna...

ott hagytam abba, tavaly augusztusban. Hogy miert? Csunya es nagyon nehez idoszak kezdodott a munkahelyemen. Persze en voltam a hulye, hogy 35 evesen meg ugy gondoltam, hogy majd ha en, M., aki a legtobbet, legkemenyebben, legszorgalmasabban, blablabla satobbi dolgozom, es, meg ezen felul elvegzem 3-4 masik ember munkajat is, mert hat miert is ne, na majd akkor nincs olyan menedzser akivel ne jonnek ki jol, aki ne becsulne meg ezert.
Hat lett. Olyan, aki gyakorlatilag a szagomat nem birta elviselni, es ennek koszonhetoen a munkahelyi bullying fogalmat level 9999-re emelve aranyozta be mindennapjaimat a tovabbiakban. Eljutottunk a cigire valo visszaszokas mellett a panikrohamokig egy ido utan. Kuzdottem tovabbra is, aztan probaltam kikerulo uzemmodban mukodni, negy honap kemeny ejszakai muszak formajaban, gondolvan, legalabb nem latjuk egymast, igy nem irritalja letezesem. Semmi nem segitett. Az ejszakazasba kicsit tonkrementem, o ugy gondolta legalabb 4 ember munkajat kell elvegeznem, es akkor nem kell vele leulnom beszelgetni arrol, hogy milyen szar munkat is vegzek. Ha ez nem volt teljesitve 150 %-ra csak 149-re akkor jott a kemeny megtorlas. A vegen ott tartottunk, hogy elmagyarazta, hogy legjobb lenne ha feladnam es elmennek vegre, mert neki nem vagyok eleg jo, nem, azt nem mondta hogy neki nem vagyok eleg jo, azt mondta cserbenhagyom a kollegaimat a szar munkavegzesemmel...
Nos, felmerulhet a kerdes, hogy miert maradtam. Tudni kell hozza, hogy nalunk hatalmas a fluktuacio, jonnek majd mennek az emberek, a menedzserek is, gondoltam egyszer majd arra a hirre megyek be dolgozni, hogy nincs Michael tobbe. Mert en, szerettem a munkamat, a munkahelyemet, a kollegaimat. Eszem agaban nem volt sehova menni. Nem jott ossze. Amikor azt javasolta, hogy le kellene lepjek vegre, megfogadtam a tanacsat, es leptem. De nem ment egyik naprol a masikra. Tele van London olyan exmenedzsereimmel, akik meg emlekeznek arra, hogy en milyen munkat vegzek, igy megkerestem az egyikuket, hogy ugyanmar, nem tudsz valamit? Ugyan tudott, de 2,5 honapot kellett varnom az ajanlatra, majd tovabbi 5 hetre kenyszeritett Michael maradasra.
Augusztus elsejevel elhagytam az Oxford Streetet, eljottem dolgozni "videkre". Ugyanannal a cegnel, ugyanabban a pozicioban dolgozom, egy sokkal kisebb aruhazban, kinn az otos zonaban.Nincs tobbe ejszakazas, nincs tobbe 11-ig dolgozas, vagy akar ejfelig bennmaradas, nem hasznalnak ki. Elismernek, ertekelnek es orulnek hogy vagyok nekik. En pedig orulok az uj helyemnek, es nincsenek panikrohamaim, es borzaszto gyomorproblemaim a stressz miatt.
Happy endingnek hivjak ezt azt hiszem.

2016. december 13., kedd