2017. február 7., kedd

No spend month challenge

A minimalizmus mellé kitaláltam még, hogy részt veszek még egy kihívásban, méghozzá egy hónapig (nálam ez most négy hét lesz) nem veszek semmit, vagyis kifizetem a lakbért, a bérletet, ezen felül pedig csak ennivalóra költhetek. Semmi mást nem vehetek, legyen az akár sampon, vagy egy kávé, vagy egy meki, nemet mondok rá. A gyógyszer nem fog beleszámítani ez alkalommal, most hogy így lerobbantam, de kíváncsi leszek hogy alakul. Azt hiszem jó kis iskola lesz. Egyelőre két hétnél tartok, összefoglalót a végén írok, addig nem árulok el részleteket.

Minimalizmus UPDATE 1.

Azt ti is láthatjátok, hogy ennek az egész életmódváltásnak az elején járok, viszont máris elmesélhetem az első pozitív, gyakorlatban megvalósult tapasztalatát.
Szombat óta a lábam nem igazán sokat javult, ha beveszem a gyógyszert akkor elcsámpázok a konyháig, meg a fürdőig, de elég nagy fájdalommal jár. Tegnapra viszont a szobám elég katasztrofális állapotban volt, mert ugye hétvégen lett volna takarítás, plusz a fájdalmak közepette én csak arrébb dobáltam mindent, amire nem volt szükségem, kupi level999. Nem is bírtam már nézni, mondom egyéletemegyhalálom rendet kell rakni.
Hahh, és itt jön az élvezeti érték, 20 perc alatt elkészültem, azzal együtt hogy kievickéltem a konyhába a bögréket, tányérokat elmosni, és valahogy nagy csámpásan a parkettáről felszedettem a nagyja koszt a kis morzsporszívómmal. Tetszik ez nekem. 

A lány, aki sose tért haza a csülökvásárlásból...

hogy valahogy így kellene folytatni, ugyan hazatértem, de még a lépcsőházban sikerült egy olyan mutatványt összehoznom, aminek következtében már a lakásba se nagyon tudtam bejutni, ugyanis bekrepált a térdem. Nem törött el, nem szakadt el, de ami huzódhatott, akadhatott, az szerintem megtette a magáét. Sikeresen el is bőgtem magam, majd lefeküdtem, hogy majd akkor én kialszom én ezt a bibis térdet.
A fekvést megvalósítani nem sikerült, ugyanis kinyújtani se tudtam, meg ülni se, meg állni, se, meg járni se. Úgyhogy hívtam egy taxit, aztán irány az ügyelet.
Kaptam egy valag fájdalomcsillapítót és okos szavakat, hogy hat/nyolc hétig pihentessem. Háthogynepersze. 
Most otthon vagyok, nem tudom még meddig, ülök a seggemen, és be vagyok tépve a kodeintől. Well... Jó a program. Szóval leszek itt mostanában valószínűleg többször is.